Nagyváros - dudáló autó, elhaladó villamos zaja, illatok, beszédfoszlányok, közlekedési dugó, autórádió, ismeretlenarcok, tömeg, színek, esti folyamatos kivilágítás, TV, szmog, reklámok, plakátok, szemétdarab a járdán, felíratok, szagok, távolságok…

Fotó: Dharma Mittra

Kisváros - elhaladó autó zaja, beszédfoszlányok, TV, tömött helyi járatok, plakátok… folyamatos környezeti ingerek

Kistelepülés - néha egy elhaladó autó zaja, kutyaugatás, TV, … folyamatos ingerek

Zajos, túlzsúfolt közegben élünk, nagyvárosban, kisvárosban vagy kistelepülésen, Teljesen mindegy, hogy hol, ingerek halmazába vagy kis csomagjába burkolva töltjük mindennapjainkat. Ebben a sokszor túlingerelt helyzetben szinte nem is vagyunk képesek figyelni saját belső jelzéseinkre. Hogyan is lennénk erre képesek, mikor kultúránk, környezetünk kérve-kéretlenül bombáz az ingerek áradatával? Csoda, ha így minden némileg stresszkeltő? Nem! Ez a legtermészetesebb, ami történhet…

Pratjahára

Pratjahára, azaz az érzékek visszavonása… Mit is jelent ez a kifejezés? Miért is lehet fontos napjainkban, túlingerelt életvitelünkben a külső ingerek kizárásának, az érzékek befelé fordításának elsajátítása? Mit adhat a jóga ezen gyakorlata a XXI. század felpörgetett életvitelű és ingerekkel elárasztott emberének?

Maga a kifejezés egy szanszkrit szóösszetétel: prati (vissza) + ahara (bármi, amit magunkhoz veszünk) = azaz minden olyan dolognak a visszavonása, amit magunkhoz veszünk. A jóga szigorúan a testi egészségre gyakorolt hatásai vitathatatlanok, de fontos megérteni, hogy a testi-lelki-szellemi egység harmonikus működéséhez, a valódi egyensúly megvalósulásához nem elég csak a fizikai dimenziónak figyelmet szentelni. A relaxáció, a mentális technikák, a meditáció éppolyan fontosak, mint a nyújtások, a bemelegítés, az erőgyakorlatok, stb.

Miért fontos a figyelem befelé fordítása?

Korunk átlagemberét elárasztják a kéretlen ingerek, melyek legtöbb esetben a stressz forrásai is egyben. Még ha ezek az ingerek nem is tudatosulnak (pl. a nagyvárosi élet ’alapzaja’), akkor is serkentőleg hatnak a szimpatikus idegrendszerre, melynek legfőbb feladata a szervezet tartalékainak mobilizálása a fokozódó terhelés függvényében, egyben a szervezet anyagcsere folyamatának áthangolása a lebontás irányába. (Hatására növekszik a szívritmus, vérnyomás, az agy vérellátása; a pupilla kitágul; megnövekszik a tüdőbe vezető légutak mérete; az oxigénfelvétel fokozódik; a vér a hasi szervekből és a bőrből a pillanatnyilag életfontosságúbb szervek felé terelődik; a gyomor-bélcsatorna perisztaltikája gátlódik; az emésztés intenzitása csökken; a felületi hajszálerek beszűkülnek, hogy sérülés esetén csökkenjen a vérzés; a lép vörösvérsejteket dob be az oxigénellátáshoz; a csontvelő fehérvérsejteket dob a vérbe a fertőzés elleni harchoz.) Ha túlságosan sok distresszel találkozunk, és nem vagyunk képesek ezekkel megbirkózni, a szervezet előbb utóbb a kimerülés állapotába kerül. Ebben az állapotában pedig fokozottan fogékonnyá válik a legkülönfélébb betegségekre. Mivel a ránk zúduló ingerek nem kapcsolhatók ki gombnyomásra és nem változtathatjuk meg egyetlen szempillantás alatt a külső környezetet, ezért fontos belátni, hogy az egyszerű, könnyen a napi rutinba is beépíthető stresszcsökkentő technikákkal tehetünk legtöbbet egyensúlyunk megőrzéséért.

Hogyan? A legegyszerűbb technikáktól…

A befelé figyelés, a külső, áradó ingerektől való eltávolodás elsajátítása fontos, és mint a legtöbb gyakorlatnál, ezen esetben is lényeges (főként a kezdeti, tanulási szakaszban) a rendszeresség, a gyakorlás; lehetőleg minden nap trenírozd magad! Hogyan kezdd el? Ez a legegyszerűbb! A sok figyelemelterelő inger kizárását most, ebben a pillanatban is gyakorolod! Gondolj csak bele, miközben ezeket a sorokat olvasod, számtalan inger vesz körül: zajok, hangok, ruha érintése, stb., mégis képes vagy arra, hogy ezen ingerek tömegét a háttérben tartsd, és a figyelmed legnagyobb részét az olvasott szövegre fordítsd. Az egyéb ingereket és érzeteket közben csak hagyd jönni-menni, anélkül, hogy megzavarnának. Spontán módon eltereled a figyelmed a külvilág külső ‘alapzajától’; a pratjahára, az érzékek visszavonásának esszenciája is lényegében ebben áll, azzal az aprócska különbséggel, hogy nem egy szövegre, hanem a saját belső világunkra kerül a figyelem fókusza.

A legegyszerűbb napi rutinjaid végzése közben is törekedj a figyelem tudatos követésére, irányítására. Ne engedd, hogy az ingerek feleslegesen elárasszanak! Gyakori jelenség, hogy sokan egyáltalán nem figyelnek az étkezésre, mert közben épp TV-t néznek, interneteznek, újságot olvasnak, stb. Ezzel nem csak az emésztési folyamataiknak ártanak (nem megfelelően megrágott étel, teltségérzet nem tudatosul, stb.), hanem figyelmüket is ’szétszórják’. Érdemes időnként kipróbálni, hogy mi történik akkor, ha teljesen csöndben, mindenféle külső ingertől mentesen, lassan fogyasztasz el egy tál ételt.

A légzés áramlásának tudatos követésével is könnyedén befelé tudod fordítani a figyelmed, fontos állomás ez a pratjahára gyakorlásánál. (Helyezkedj el kényelmesen és csak figyeld az orrjáratokban a levegő áramlását, ahogy a levegő be- és kiáramlik az orrjáratokon, épp miközben ezeket a sorokat olvasod.)

A modern relaxációs technikák elve is lényegében a pratjaháraban gyökeredzik. Így gyakorlatilag technikától függetlenül (legyen szó autogén tréningről, progresszív relaxációról, jóga nídráról, jógikus relaxációról, stb.) átélhetjük, megtapasztalhatjuk az érzékek visszavonásának jótékony hatásait a gyakorlatok során.

A legegyszerűbb gyakorlatokkal és a komplexebb, vezetett relaxációval igen sokat tudsz tenni magadért, egészségedért, jól-létedért. Rendszeres gyakorlással képessé válsz az érzékek tudatos lecsillapítására, melynek következtében a kikerülhetetlen stressz-támadásoknak is hatékonyan ellen tudsz állni. Fokozatosan kezelhetővé válik, a ma még lehet, hogy sokszor örvényszerűen elinduló és kontrollálatlanná váló stressz-spirál. Fontold csak meg: mennyivel jobb megpillantani és eloltani a fák közt azt a szikrát, ami észrevétlenül borítaná lángba az egész erdőt!

Seszták Ágota

Felhasznált irodalom:

SOVIK, R. (1998): Moving invard: The journey from asana to pratyahara; Yoga International, Issue 41, April / May

SCHMIDT J. (1991): Az ind filozófia; Magánkiadás, Budapest

SINGH, A. N. (2006). Role of yoga therapies in psychosomatic disorders. Paper presented at the International Congress Series 1287, Department is Psychiatry, Queen’s University, Hotel Dieu Hospital, 166 Brack St, Kingston, Ontario, Canada K7L 5G2.

Internetes források:

https://www.yogajournal.com/for_teachers/2365

https://www.himalayaninstitute.org/Yogaplus/Article.aspx?id=934

Egy túlingerlő világ

Hozzászólások