A jóga mindenre gyógyír!

A jóga, ha csak az ászana felől közelítünk, tényleg sok mindenre jó is lehet, a halál ellen meg talán pont a legjobb, pláne, ha kifejezetten spirituális oldalról nézzük. Viccet félretéve, a szomorú valóság az, hogy a rosszul végzett, vagy éppen rosszul értelmezett jógagyakorlással könnyen ártani is lehet. Legalábbis tele van a világ mindenféle beteg jógásokkal, és most nem csak a térdműtétekre és a csípőműtétekre gondolok, hanem a belső szervi elváltozásokra is.

Szerző: F. Tóth Gabriella

Még amikor az első jógaoktató képzésemet végeztem, minden egyes ászanánál megtanultuk, hogy melyik mire jó. Sokszor elég széles volt a skála és a sciaticától, meg a hátfájástól kezdve mindenféle belső szervi problémákon át úgy tűnt, az ászanázás szinte a haláltól is megvéd.

Érdekes, hogy akkoriban összeültem egyszer egy volt osztálytársammal, aki időközben gyógytornász lett. Egy jóga projekthez szerettem volna vele egyeztetni, hogy mennyire érvényesek szerinte ezek a megállapítások. Emlékszem, mennyire nagy szemekkel nézett rám, hogy mit akarok én szívre, májra, vesére, egyéb belső szervekre vonatkozó dolgokról beszélni, amikor az ő rendszerükben a mozgás kifejezetten a mozgásszervi problémákra ad megoldást. Másról ők nem tanultak. Ebből nekem az derült ki, hogy számára ismeretlen volt, legalábbis akkor, az alapképzését követően nemsokkal az, hogy a testtartások miként hatnak a különféle szervekre és hogy mozgással lehet hatni a belsőnkre is.

Természetesen a HATÁS nem feltétlenül jelent mindig jót. A hatás az hatás. Lehet negatív vagy pozitív is. Ráadásul ahogy a mozgással is lehet hatni a belső szervekre, úgy egyre inkább kiderül, hogy a belső szervekben, akár azok fizikai elváltozásában, vagy éppen helyváltozásában bekövetkezett változások is kihatnak a mozgásszervekre és a mozgástérre. Nemrég egy oszteopátiás képzésen, ahol jó sok gyógytornász volt, már egyértelmű(bb)nek tűnt, hogy egyre jobban kezdik felismerni az összefüggéseket és ma már egyre nyitottabb a szakma is olyan lehetőségekre, hogy például egy nőgyógyászati probléma miként okozhat derékfájást.

Az én érdeklődési területem azonban inkább az Ayurvéda. Ayurvédikus elvek mentén figyelve a világot szintén egyértelmű, hogy a mozgás, mint a Vata dosha külső tényezője (vihara), miként hat az egészségre és hogy egyáltalán nem mindegy, hogy mennyit és hogyan mozgunk. Ma divatos mindenre a mozgást javasolni mint pozitív egészségmegőrzési mintát, de hát természetesen az ördög mindig a részletekben lakozik.

A jóga, ha csak az ászana felől közelítünk, tényleg sok mindenre jó is lehet, a halál ellen meg talán pont a legjobb, pláne, ha kifejezetten spirituális oldalról nézzük. Viccet félretéve, a szomorú valóság az, hogy a rosszul végzett, vagy éppen rosszul értelmezett jógagyakorlással könnyen ártani is lehet. Legalábbis tele van a világ mindenféle beteg jógásokkal, és most nem csak a térdműtétekre és a csípőműtétekre gondolok, hanem a belső szervi elváltozásokra is.

Nyilván ebben sok tényezőnek van és lehet szerepe. Mindenkinek van egy adott egyéni hajlandósága bizonyos betegségekre. Ott vannak az örökletes bajaink, a kivédhetetlen környezeti ártalmak, amelyek a modern embert terhelik, az állandó stressz és ha már jóga, akkor ne feledjük a karmikus beteljesüléseket sem. Magyarul, még akkor is, ha úgymond mindent jól csinálunk, akkor is simán benne van, hogy beüt egy betegség. Belépünk mondjuk egy karmikus időszakba és pont úgy fordul a Szaturnusz vagy a Rahu/Ketu állása a képletünkben, hogy rettenetes élményeink lesznek, amiben egyszerűen nem tudunk nem stresszelni. Nem is tudunk máshogy gondolkozni. Lehet akkor egyáltalán nem fog menni a meditálás. Nyugodtan ülni sem tudunk, és a mozgás is bajos. Hiába akarunk és igyekszünk tudatosan létezni, étkezni, gondolkozni, mozogni, egyszerűen nem fog sikerülni. És igen, ennek lesznek, lehetnek következményei.

Érdekes volt, hogy a minap, amikor beszélgettem az Ayurvédikus orvosommal, elmesélt egy történetet. Meglátogatta egy hölgy, aki azt mondta neki, a jógaórán azt tanulta, hogy a jóga mindent meggyógyít. Huncutul mosolyogtunk össze a dokival.

Persze sokkal könnyebb leegyszerűsítésekbe menekülnünk, de a valóság elől nem futhatunk a végtelenségig. Egyszercsak ott lesz a diagnózis.

Ott van egy másik idősebb ismerős, aki most éppen a térdműtétjét várja. Elkopott a porc a térdében. Nincs mit tenni, mondják az orvosok. Meg kell operálni. Az ismerősöm szomorúan panaszkodik, hogy de hát ő úgy tudta, hogy ha mozog rendszeresen, akkor nem lesz baja öregkorában. Ezt mondták mindenhol. Így hát biciklizett, hegyet mászott és most teljesen megcsalatva érzi magát. Emellett tele van egyéb testi bajokkal is és lassan azt se tudja, mire költsön inkább, a cukorbetegségre vagy a térdére. Annyira összeszorul az ilyenektől a szívem. A jóindulat meg a pokolba vezető út mindig egymásra találnak. A természet meg dolgozik. Sajnos nem a mennyiség számít, hanem a minőség.

Vegyük két fiatal lány esetét.

Az egyikük szétmozogja magát. TF-et végzett, így először nem véletlenül az ashtanga fogta meg. Amúgy is törekvő, tettrekész és versengő típus, aki nem bírja a lazsálást. Most kicsit valamiért megfáradt, és véletlenül kipróbált egy lágyabb női jógát. A kontraszttól természetesen oda meg vissza volt. Közben menzeszproblémák, psoriasis gyötri. Én meg fogom a fejem, hogy egyik végletből megy a másikba. Végletes Pitta természetét nem a lényegénél fogva éli meg, tudatosan, valahol a középső saját egyensúlyában, hanem inkább az ellentétek közt vergődik. Az én tudásom szerint az ashtangában az intenzív tüzes gyakorlás miatt az eleve Pitta alkatú ember ki van téve a saját természete adta lehetőségnek: túlhajtja, kiégeti magát. Ennek a mozgásszervi leképeződése például a repetitív stressz szindróma, amikor a sok ismétlődő vinyasa-val képes hamarosan elkoptatni az ízületeit, gyulladásba hozni azokat. Tipikus sérülés például a vállsérülés, vagy az SI-ízület problémái.

Gondolhatnánk, hogy akkor a lassúbb, mozdulatlanabb és hosszabban kitartott yin jóga típusú gyakorlás jó lesz. Ott viszont az a probléma jelentkezik, hogy Pitta természetének vizes oldalát, a lassú, hűvös hömpölygést fokozza a végletekig. Gyakorlatilag a korábbi intenzív gyakorlással megterhelt, esetleg már részint gyulladt ízületeit fogja jó eséllyel tovább nyújtani és kilazítani, amikor beleengedi magát tehetetlenül egy hosszú “nyálcsorgatós” nyújtásba. Ha a túl sokáig, akár perceken át kitartott pózban az izom az instrukcióknak és a fizikának engedelmeskedve végleg megadja magát és kifeszítettségében elernyed, akkor a terhelés átmegy a legközelebbi ízületre és a szalagokra. A hirtelen és minden kontroll nélkül kapott terhelés hajlamos maradandó károsodást okozni, a szalagok megnyúlnak, esetleg részlegesen meg is szakadhatnak. A sérült szalagok pedig nem igazán tudnak regenerálódni, az eredmény egy még lazább, még instabilabb ízület, amely tovább kopik majd a heves intenzitás/hosszas hideg nyújtások “kerék alá tesznek, onnan is kivesznek” körforgásában.

A másik, hasonló korú lány példája teljesen más jellegű. Ő inkább Kapha alkat, aki jelen életszakaszában éppen beletesped fiatalkori sikertelenségeibe, és hagyja hogy egyre inkább elhatalmasodjon rajta a fásultság, na meg az enyhe depi okozta zsírpárnácskák. Mert mozogni sincs már kedve. Ő nem ilyen alkat. Hagyják őt békén. Inkább foglalkozik a lelkével, jár szorgosan a pszichológushoz és csak dagonyázik a múltban és az érzelmeiben. Az aktivitás hiánya minden téren beszűkíti a lehetőségeit. Ahogy beszélgetek az anyujával közösen aggódunk érte, hogy hamarosan milyen testi tünetek jelentkeznek majd nála. Talán egy PCO, vagy egy pajzsmirigy alulműködés. Van rá esély. Az Ayurvéda alapján legalábbis ez lenne a logikus folytatás.

Mindkét eset imbalansz, vagyis egyensúlytalan állapotot idéz elő az egyéni szervezetben, ami az egyéni ayurvédikus alkattal (Prakriti) párosulva meghozza a maga gyümölcsét: Kialakul egy kóros állapot.

Hogy kinek mi a jó és mennyi a jó testmozgás vagy szellemi gyakorlás az valójában igencsak egyéni. De ezt a kétdimenziós kérdést még egy harmadikkal is ki kell bővíteni: Mikor mi a jó?

Magam is csodálkozva nézek vissza a 10 évvel ezelőtti mysore-i kiképzésre, amikor képes voltam aktívan akár napi 8 órát kemény ászanázással és pránajámával tölteni. Fizikailag nagyon fárasztó volt, de akkor egészen könnyedén bírtam, bár igaz, hogy csontsoványra fogytam. Csak évekkel később jöttem rá, hogy mennyire ártalmas volt. Az egyik legkritikusabb pillanatban egy napig gyötört a hányinger mire a végére sikerült “epésen” megkönnyebbülnöm. Reggel olyan kifáradt voltam, hogy a nyakamat ahogy elfordítottam az ágyban egy hatalmasat kattant. Azt hittem lebénultam. A következő pillanatban csörgött a telefon. A jógatanárom volt, hogy hol vagyok. Mert OK, hogy egy napot pihentem, de ma már tessék felkelni. Akkor az egy teljesen más tudatállapot volt. Azt éreztem az olimpián vagyok vagy valami különleges misszión, és annyira figyel rám a “mesterem”, hogy mindent meg kell tennem azért, hogy megtartsam, megtarthassam a figyelmét és megfeleljek neki és önmagamnak. Ambíciózus voltam, haladni szerettem volna, tanulni és lépni előre.

Kifejezetten ártottam magamnak, még ha közben sokat is tanultam ebből. Nagyjából szerencsés vagyok, mert akkor nagyobb bajom érezhetően nem lett, de ma már eszembe se jutna órákat ászanázni. Nem is kívánja a testem. Elmúltam 40 és másra van szükségem. Vagy? Lehet, csak kicsit megbölcsültem?:)

Beszélgetek az ayurvédikus orvosommal. Mondom neki, hogy pár éve egyáltalán nincs kedvem többet mozogni mint napi kb. 40 perc, max. egy óra. Nem kívánok többet. Mondja, hogy teljesen rendben van. Meglep a megerősítés. Azt mondja, a napi ászanázás sose legyen több mint 35-45 perc, mert akkor kimerítővé válik és eltolja a Vata dosha egyensúlyát. A Vata dosha túlsúlya a legfontosabb betegségfaktor.

Most vettem egy új ászanás könyvet. Nagyon izgalmas. Már az elején egy hihetetlen megállapítás fogad.

Mit jelent a kifejezés Asa+na?

Na= nem, asa= vágy

Vagyis az ászana lényege a vágyak meghaladása nem pedig a fizikai gyakorlás önmagában.

Miért gyötröd a testet, ahelyett hogy lecsendesítenéd számtalan vágyadat és ösztöneidet? Ó kedves! Ez nem fog működni! 

Állj az elszánt közöny talapzatára a materialista világgal szemben, így tisztítsd meg az elméd.

(Sachitra Cauryasi Asane – forrás: Encyclopedia of Traditional Asanas).

Az ászanáknak lehet és van is terápiás hatása. Ami viszont számít, hogy értő módon végezzük azokat, ismerve a test összefüggéseit. Magunkat kell megismerni, a saját anatómiánkkal, saját természetünk szerint figyelve arra, hogy a több egyáltalán nem jobb és semmi sem csodaszer önmagában. A jóga is lehet ártalmas, ha nincs egy nagyobb kontextusba (értsd: védikus élettan – ayurvéda plusz védikus filozófia) ágyazva a gyakorlás.

Jógázni jól egyszerű, de mégsem könnyű, mert a valóság sokkal komplexebb mint ahogy elsőre gondolnánk. A jóga pedig a finomságokról szól.

F. Tóth Gabriella © 2022