Milyen jóga az ideális számodra? Eláruljuk!

Ha voltál már egynél több jógaórán, szinte biztos, hogy megtapasztalhattad, milyen a kötött és a kötetlen sorozatokból álló jógaóra. Nem feltétlenül kell elköteleződnöd egyik vagy másik mellett, de érdemes alaposabban megismerni őket!

A jógázók többnyire két táborra oszlanak: az egyik csapat esküszik a kötött sorozatokra, azaz a gyakorlásuk kivétel nélkül egy előre meghatározott sémát követ,  eltérés és mindenféle variálás nélkül, a gyakorlatok sorrendjétől és a „tradíció”-tól való bármilyen eltérés szentségtöréssel ér fel a szemükben. Óvodai jelük jellemzően – a kocka. Jellemző jógastílusuk az ashtanga vinyasa jóga (vagy például a Sivananda-vonal).

Forrás: Thinkstock

A másik tábor hadat üzen a kötöttségeknek és az eleve elrendelt órafelépítésnek.  Úgy variálják a gyakorlatokat, ahogyan jólesik, élvezik a változatosságot, és a változtatás lehetőségét. Óvodai jelük jellemzően – legyen a felfelé mutató háromszög. Jellemző jógairányzatuk a vinyasa flow jóga (vagy lehet hatha flow, és még ki tudja hány stílus). 

Így válaszd ki a számodra megfelelő órát

Az első szempont, hogy mindenféle jóga gyakorlása, már ha valóban jógaként gyakoroljuk, egy szellemi út. A gyakorlás célja a tudatban lezajló változások elősegítése, végső soron a tökéletes tudatosság, más néven a megvilágosodás elérése. Bármennyire fizikainak is tűnik maga a gyakorlás, ezt nem téveszthetjük szem elől. 

A kötetlen sorozatok híveinek leggyakoribb és valóban méltányolható érve a kötött sorozatok ellen az, hogy unalmasak. Ez igaz is, ám maga a meditáció – legalábbis kezdetben – a létező legunalmasabb dolgok egyike. A meditáció kezdő gyakorlója az unalom, az egészen az utálatig fokozódó frusztráció széles skáláját élheti át – ez teljesen normális folyamat. Azt azonban fontos tudni, hogy amennyiben az ászanagyakorlásunk nem válik meditációvá, abban az esetben lehet gimnasztikáról beszélni, vagy tornáról, de jógáról a szó valódi értelmében semmiképp! Ebből több dolog is következik. Elsőként: a vezetett csoportos jógaóra nem a legideálisabb környezet annak a befelé forduló tudatosságnak az eléréséhez, ami a meditáció feltétele.  Hiszen a tanár minden mondata, érintése, instrukciója ki tud és ki is fog zökkenteni elmélyült belső csendességünkből. Ez igaz mind a kötött, mind a kötetlen gyakorlatsorok végzésére. A jó hír viszont mindkét tábor híveinek, hogy évek hosszú gyakorlásával elérhetjük azt a fokot, amikor a tudatunkat már meg tudjuk osztani, az egyik fele anélkül tud kifelé figyelni, hogy a nagyobb, befelé történő figyelem kárát látná. Ebben tehát a két út megegyezik. 

A szigorúan kötött sorozatoknál megvan a gyakorlás íve;  az ászanák a fizikai test felépítését, adottságait figyelembe véve követik egymást. Ez igaz mind a gyakorlatok nehézségi fokára, mind az egymást kiegészítő, ellensúlyozó és kiegyensúlyozó gyakorlatok viszonyára. Minden kötött sorozat kerek egészet alkot, ahol a fizikai (ászana), energetikai és tudati (koncentráció-meditáció-relaxáció) aspektusok logikusan és kiegyensúlyozottan támogatják egymást. 

Forrás: Thinkstock

Igen ám, de mi a helyzet a kötetlen sorozatokkal? Hát ugyanez. Egy logikusan és tematikusan felépített „szabadon variált” jógaóra ugyanígy meg kell, hogy feleljen a felsorolt alapelveknek, amelyeket még sok finom, részletekbe menő szabály betartásával is meg kell spékelni. Ez a gyakorlatban annyit tesz, hogy az ún. „kötetlen jóga” szigorúan kötött, már ami a belső felépítését és logikáját illeti! És fordítva is: a „kötött sorozat” pont a kötött jellegén belül annyi szabadságot hagy a gyakorlónak, hogy szinte „kötetlenebbnek” és szabadabbnak élhetjük meg a gyakorlását!

Ám fontos, hogy mindenki a saját magához legjobban passzoló formát válassza. Ahány ember – annyiféle, annyiféle test, annyiféle tudat, személyiség. Ráadásul egyik napról a másikra, óráról órára változunk, az erőnlétünk, pszichés állapotunk, motivációnk... Ha valaki szívesen variálja a különféle stílusú gyakorlatokat, ezáltal megteremtve a külső-belső összhangját – szintén helyesen jár el. A legfontosabb, hogy ne érezze senki azt, hogy az általa járt út az egyedüli és üdvözítő mindenki számára, mert ez annak a jele, hogy az egója vette át a hatalmat a lelke, felsőbb tudatossága felett.